Dorka szüléstörténete 2023.01.28.

Az alábbi szüléstörténetet AUM-os kismama jógásomtól, Dorkától kaptam, aki az otthonszülést választotta, melyet én magam is nagyon támogatok az állami egészségügy jelenlegi nehéz helyzete miatt, különösen a COVID óta. Gyönyörű inspiráló szüléstörténet, olvassátok el! Gratulálok, Dorka, köszönjük, hogy megírtad nekünk! Nagyon sok boldogságot kívánok!
"Kedves Éva!
Szeretném megosztani Veled és minden érdeklődővel az örömhírt, hogy január 23-án 15:15 perckor megszületett a kislányunk Tamara, első babához képest szép kis 3780 grammal és 53 centivel.
Mivel Mi anno úgy döntöttünk, hogy azt szeretnénk, ha otthon békében és nyugalomban születne meg, ahol én is maximálisan biztonságban és nem kiszolgáltatva érzem magam szeretném megosztani a születésének rövid történetét, hátha mást is érdekel, erőt merít belőle.
Hajnali 3kor ébredtem arra, hogy folyik a magzatvíz, de mivel minden rendben volt vele és a Baba is mozgott bent ahogy szokott, írtam a bábánknak egy üzenetet, hogy ha felkel lássa, hogy ma lesz a nagy nap, mi pedig visszafeküdtünk aludni és erőt gyűjteni a nagy naphoz. Apának ez egészen jól sikerült, én is próbálkoztam 6ig rendszeres, de teljesen elviselhető méhösszehúzódások mellett. 7kor telefonáltam a bábával, hogy tekintettel a hétfő reggeli csúcsra ő is elkezd szedelőzködni. Mi még itthon tettünk-vettünk, zabkását készítettünk reggelire. Ezt mindenkinek ajánlanám, hogy egyen valamit, mert ki tudja mikor lesz rá legközelebb lehetősége. Közben befutott 9 után a bábánk. Akkor éppen volt egy lassulás a méhösszehúzódások között, így tanakodtunk egy kicsit azon, hogy lehet még egy séta is belefér. Végül szerencsére nem mentünk sétálni, a bába megvizsgált hol tartunk és ettől egyből begyorsultak az események. 11ig egyre erősebb méhösszehúzódások mellett labdán és jógaszőnyegen négykézláb a sarkamon ülve vajúdtam, illetve akkor még a szünetekben beszélgettünk.
11 után nekem már csak foltokban vannak meg az események, én igazából innentől éreztem azt, hogy "igazán" szülök. 12 óra után kellett bemennünk a másik szobába, ahol már elő volt készülve minden. Az ágy előtt az ágyra, illetve a férjem térdére támaszkodva, az ágyon pedig négykézláb párnákkal a mellkasom alatt alátámasztva is tudtam vajúdni. Azt hiszem nekem ez a rész volt a legnehezebb. 1 óra után mindenféle szünet nélkül átváltott a dolog a kitolási szakba. A négykézláb itt is sokat segített, de még legalább 2 másik pózban is voltam. Ebben a jelenlévő 2 bába és a férjem segített, mozgattak, támasztottak, tartottak. A kitolási szakasz küzdelmes 2 óra volt, iszonyat nehéz, de utólag visszagondolva kevésbé "fájdalmas". Emlékszem, hogy valahol a vége felé elkezdtem prüszkölni időnként és volt egy pont ahol a bába is erre biztatott, hogy sikerüljön a gátvédelem. Sikerült is! ?? Minimális horzsolásokkal egy darab öltés nélkül megúsztam a dolgot! Csütörtökön a védőnő már megdicsért, hogy nem sok 3 napja szült kismamát látott ilyen egyenesen és kényelmesen ülni vele szemben az asztalnál! ??
Illetve amit még mindenképpen megosztanék, hogy nálunk az aranyóra majdnem 2 óra hosszú volt, a köldökzsinórt is csak utána vágták el!
A férjem is napokig lebegett ebben az élményben, így hogy aktívan segíteni tudott nem csak a kezét szorongattam. Amíg a bábák segítettek nekem lezuhanyozni Tamara az ő mellkasán pihenhetett.
Mindenkinek szívből kívánom, hogy ennyire szép és békés, mindenféle sürgetéstől mentes szülése lehessen, ahol végig maximálisan biztonságban érzi magát testileg és lelkileg is!
Ui.: A hátamon egyetlen egyszer feküdtem a szülés alatt, amikor a bába egyszer megvizsgált!
Dorka"

Kövess minket a Facebook-on!